Takács Tibor író, költő, újságíró
1927. július 29. - 2014. március 16.


A honlapot az örökösök hozták létre, így állítva emléket számára

Tiszai mesék
(2007)

Kiadta: Bába Kiadó, Szeged

Illusztráció: Majzik Andrea





A kötet beveztője


    Ezeket a meséket az 1930-as évek utolsó harmadában hallottam a Tisza-partján. Barátaimmal negyed óra alatt a folyónál voltunk. A vámház után feltűnt a Tisza. Azu árterület sárgás-agyagos fövenye simogatta meztelen talpunkat. Örömmel játszottunk a tutajoknál, amiket hallgatag rutén tutajosok úsztattak a Kárpátokból a Lippai-fűrésztelepig. csak akkor volt igazi öröm, ha együtt lehettünk öten-hatan az öreg halásszal, Illés bácsival, akinek a tisztes neve Hajagos Illés volt.
    Öreg lévén, nem tartozott egyetlen halász-bandához sem, nyáridőn kunyhóban élt, s a közeli csárdában adta el halait, és hasznosította halászléfőző tudományát, aminek nagymestere volt. Ő főzte a a legjobb halászlét a Sárgának nevezett ingyen strand közelében.
    Szerettük, mert csodálatos bödön csónakján kivitt a folyóra. Kedvünkre játszhattunk, mesékkel is traktált.
    Ha tehettük, viszonoztuk kedvességét. Én néha dinnyét szereztem a piacon. Jaj, dehogyis loptam, hiszen kedves körösztapám: Ördögh Ferenc szödő volt a híres Zöldiné mellett, a Mars téri piacon, s nála annyi gyümölcsöt zsákmányolhattam, amennyit elbírt a tápai szatyrom. Néhányan átúsztak a folyón túli Püspöklelére, s onnan hoztak, amit tudtak. Sokféle gyümölccsel kedveskedtünk, hiszen társaimmal együtt az Újsomogyi telepi Herczegh István-féle uradalomban hetente két, három nap gyümölcsszedők voltunk, napi egy pengő bérért. Este már kanalazhattuk a halászlét.
    Gyerekkoromban nem tudtam szebb folyót elképzelni a Tiszánál. Megéreztem, hogy a folyónak lelke van. Egyszer Illés bácsi, autóval érkezett városi uraknak főzött. Hajagos Illés elragadta a képzeletünket. Halászinas akartam lenni, bár az inas szónak borzongató íze volt. Fonyó András kedves tanítóm, Szilléri sugárúti Elemi Népiskolában azzal fenyegetett: "ha nem tanulsz, suszterinas leszel!"
    Mikor szüleim észrevették, hogy nem félek az inasságtól, megkérdezték:
    ¬ Miért lennél halászinas?
    ¬ Mert olyan gyönyörű meséket tud Illés bácsi.
    ¬ Aztán milyeneket?
    ¬ Nem mondhatom el, mert titok.
    Mire a gyerekek felnőnek, elfelejtik a mesék titkait. Miért? Nekem Hajagos Illés bácsi meséi voltak az én nyolc-kilenc-tízéves nyaraim legszebb titkai. de a titok csak addig titok, amíg az ember el nem mondja. Illés bácsi meséit nem őrzöm tovább, hátha kíváncsiak a régi halászmesékre a mai gyerekek, ebben az össze-vissza vilkágban-
    Hallghattuk Illés bácsi meséit. Néztük az augusztusi égről lefutó csillagokat. S megrémültünk, hogy másnap szakadtan találja valamelyik halász a hálóját, de boldog lesz az, aki kimeri a Tisza vizéből a legszebb csillagot. Hallgattuk a Tisza és a Maros zúgását csillag-halászás közben, mert a folyók is beszélnek, csak érteni kell a nyelvüket.

VISSZA

(C)Takács Tibor örökösei