Az Isten tenyerén

Carl Milles szobrai között

Szobrok. Tenger. Kék ég. Ma itt a nyár.
A szobrok szigetén minden vakít.
Itt élet van, nem dermeszt a halál,
megszámolom a víz csillagait.
 
Megszámolom a fény csillagait:
menny és pokol, száguldás, zuhanás.
És e szobrokban hány isten lakik?
Mindegyik más, és újra más!

Élünk, de mikor tör össze az ég?
Halálra fagyunk és elolvadunk.
Itt oly közel a távol messzeség.
Az Isten tenyerén szobrok vagyunk!

Lehullhatunk, s nem ellenkezhetünk!
Szobrok. Tenger. Kék ég. És jó öröm.
Azt kérdezi: igaz, hogy elmegyünk?
Igen, csak előbb felhajtom söröm.

1975

Takács Tibor